Gyötrés alatt hatalmaskodást vagy megalázást célzó, ismételt testi vagy lelki bántalmazást értünk. Jóllehet rendszerint két ember között zajlik, csoportszinten is megvalósulhat. A piszkálódás megbántja és lealacsonyítja az áldozatot. Emellett az erőszakoskodó fél gyakran tudatlanul elriasztja a barátait, iskolatársait, ezzel magának is ártva.
Bár néha előfordul, hogy az erőszakoskodás áldozata szól családtagjainak vagy barátainak, nem ritka az sem, hogy túlságosan szégyenkezik vagy fél ahhoz, hogy felnőttel ossza meg problémáit. Olykor a tanár riasztja a szülőket. A szenvedő alany esetleg nem akar iskolába menni, szomorúnak látszik, vagy hangulatemberré válik.
A bántalmazott gyermeket meg kell nyugtatni, hogy a gyötrés minden esetben elfogadhatatlan dolog. A szülők ötleteket adhatnak gyermeküknek, hogyan reagáljon az agresszivitásra - például szóljon egy felnőttnek, hagyja ott a bántalmazót, változtassa meg a szokásait, így kerülve el az agresszív felet, vagy vegyen részt tanácsadásban. Jóllehet (biztonsági okokból) sokszor nem tanácsos közvetlenül szembeszállni a bántalmazóval, a gyermek megtanítható arra, hogy nézzen át a piszkálódón, és ne hagyja, hogy kihozzák a sodrából. Ezáltal a bántalmazó fél nem talál örömet az egészben, és végül az erőszakoskodás is elmarad. A gyermek önértékelésének újra felépítésében az első lépés, ha megdicsérjük, amiért bátor volt és beszámolt a dologról.
Amennyiben a gyermeket az iskolában bántalmazzák, szólni kell a tanároknak. Az áldozat szülei értesítsék az erőszakos gyermek szüleit, de kerüljék a konfrontációt, mivel az az utóbbiakat védekező helyzetbe kényszerítve ellentétes eredményre vezethet. Az áldozat néha attól tart, hogy a bántalmazó fél szüleinek a beavatása ronthat a helyzetén, pedig gyakran véget vet a bántalmazásnak különösen, ha a beszélgetés termékeny és nem vádló, hanem a rossz viselkedésre összpontosít.
Az erőszakos gyermek szülei hozzák gyermekük tudtára, hogy a gyötrés elfogadhatatlan viselkedés. Ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a gyermek elnézést kérjen áldozatától, és tegye jóvá viselkedését. Ily módon az erőszakoskodó gyermek megtanítható arra, hogy elkülönítse a jót a rossztól, érzékenyebbé teheti a gyermeket az áldozattal szemben, és ezáltal az erőszakoskodó gyermek kivívhatja a többiek együttérzését. A gyermek alapos megfigyelése biztosíthatja, hogy az erőszakoskodás abbamaradjon. Esetenként lelki tanácsadás is segíthet a gyermeknek, aki nem egyszer beteljesületlen vágyait fejezi így ki, vagy az egyik szülő, idősebb testvér agresszív magatartását mintázza.
