A gyermek optimális fejlődéséhez nélkülözhetetlen a gondját viselő és az őt szerető személy következetes és állandó odafigyelése, függetlenül attól, hogy ez a személy a szülő, vagy valaki más. A felnőttek nyújtotta biztonság és támogatás önbizalmat ad a gyermeknek, és kialakítja a stresszhelyzetek megoldásához szükséges képességet.
Az érzelmi és társadalmi érettség eléréséhez a gyermeknek otthonán kívüli személyekkel kell kapcsolatba kell kerülnie. Ilyen személyekkel a gyermek leginkább a közeli rokonok, a barátok és a szomszédok körében, illetve a bölcsődei, az óvodai, az iskolai és az egyházi közösségekben, sportegyesületekben, valamint egyéb tevékenységekhez kapcsolódóan találkozik. Az együttlétek során megélt kisebb stresszhatások és konfliktusok leküzdésével a gyermek fokozatosan képessé válik a súlyosabb problémák kezelésére.
Ennek ellenére egyes nagy horderejű események, így betegség vagy a szülők válása meghaladhatja a gyermek stresszmegoldó készségét. Az ilyen események a gyermek érzelmi és szociális fejlődésére is negatív hatással lehetnek. Idült betegség például megakadályozhatja, hogy a gyermek egyes tevékenységekben részt vegyen, és ronthatja az iskolai teljesítményt is.
A gyermeket érő események a gyermekhez közel álló személyeket is negatívan érinthetik. Mindenki, aki beteg gyermeket nevel, stresszben él. Ennek a következményei változóak: mind a betegség természetétől és súlyosságától, mind a család érzelmi és egyéb tartalékaitól, támogatásoktól függnek.
| Kapcsolódó téma: | Hogyan beszéljünk meg nehéz kérdéseket gyermekeinkkel? » |
