A beteg vagy éretlen újszülöttek és csecsemők orvosi ellátása során sokszor
elkerülhetetlen, hogy a gyermeket időlegesen elválasszák szüleitől. Bár az orvosok
esetenként megengedik a szülőknek, hogy rövid időre karjukba vegyék a gyermeket, az
egészségügyi ellátás olykor szigorúan korlátozza a szülő és a csecsemő találkozási
lehetőségeit. Ráadásul a szülőket gyakran érzelmileg megterheli gyermekük állapota. A
távollét és a szülők feszültsége - különösen a súlyosan beteg, hoszszú ideig kórházban
tartott csecsemőknél - gátat vethet a szülő-gyermek kötődés kialakulásának.
A szülők számára fontos, hogy minél előbb lássák, karjukban
tartsák csecsemőjüket és beszélgessenek vele. Még a nagyon súlyosan beteg csecsemők
szülei is tudnak segíteni gyermekük etetésében, fürdetésében és tisztába tételében.
Esetenként a szoptatás még akkor is megoldható, ha a gyermeket eleinte szondán át kell
táplálni.
A fejlődési rendellenességgel született gyermekek szüleinek bűntudatuk lehet, de érezhetnek szomorúságot, dühöt vagy akár iszonyatot is. A szülők az ilyen érzések miatt további bűntudatot érezhetnek. A gyermek látványa, érintése hozzásegíti a szülőket ahhoz, hogy a születési rendellenesség ellenére a gyermeket teljes személyiségnek lássák; ez serkenti a kötődés kialakulását. A csecsemő állapotáról és életkilátásairól, továbbá a kezelési lehetőségekről adott információ segítheti a szülőket a lelki beállítódásban és abban, hogy a lehető legjobb orvosi ellátást tervezhessék meg.
A csecsemő halála minden szülő számára borzasztó élmény. Ennek ellenére, ha a gyermek azelőtt hal meg, mielőtt a szülei látták, vagy megérintették volna, a szülőknek nemegyszer az az érzésük, hogy sohasem volt gyermekük. Bár fájdalmas élmény, a halott csecsemő karba vétele vagy látványa hozzájárul, hogy a szülő elkezdjen gyászolni és lezárja a múltat. Ürességérzés, a remények és álmok szertefoszlása, valamint félelem vehet erőt az esetenként depresszióssá váló szülőkön. A szülőknek gyakran támad bűntudata: önmagukat okolják még akkor is, ha nem felelősek a gyermek haláláért. A gyász és bűntudat próbára teheti a szülők kapcsolatát is.
A súlyos betegségben szenvedő, vagy meghalt csecsemők családjai számára jótékony lehet a pszichológiailag képzett személyzet vagy egyházi személy által nyújtott tanácsadás. A szülő- és családsegítő csoportok is segíthetnek.








