A külföldi gyógykezelés alatt kétféle egészségügyi szolgáltatást érthetünk. Egyrészt könnyen előfordulhat az, hogy külföldi tartózkodásunk, utazásunk alatt meghatározott egészségügyi szolgáltatásokat vagy sürgősségi betegszállítást kell igénybe vennünk (külföldi tartózkodás közben szükségessé vált gyógykezelés). Másrészt olyan betegségek is előfordulhatnak, amelyeknek a gyógyítása Magyarországon nem lehetséges, s ezért a szükséges gyógyító eljárást (például valamilyen speciális műtétet) más országban kell igénybe venni (gyógyító eljárás külföldön történő igénybe vétele).

 

Mindkét egészségügyi szolgáltatásra csak a társadalombiztosítás szempontjából biztosítottnak tekinthető személyek, valamint az egészségügyi szolgáltatásra jogosult (a továbbiakban együtt: biztosított) személyek jogosultak. A biztosítottnak, valamint az egészségügyi szolgáltatásra jogosultnak tekinthető személyek körét tételesen a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény határozza meg. E jogszabály alapján biztosítottnak kell tekinteni, például a munkavállalókat, a közalkalmazottakat és a köztisztviselőket, valamint egészségügyi szolgáltatásra jogosultak például a táppénzben, a terhességi gyermekágyi segélyben és a gyermekgondozási díjban részesülő személyek.

 

Az Európai Unión belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra, és családtagjaikra 1408/71/EGK rendelet (Közösségi rendelet) szabályai vonatkoznak, így a biztosítottakra vonatkozó szabályok alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a Közösségi rendelet rendelkezéseire is  .